Az immobiliser vagy indításgátló, pontos fordításban mozgás gátlót jelent. Gépjárműbe épített biztonsági rendszer, amely a jogos indítási kérések azonosítására szolgál. A kulcs tartalmaz egy integrált áramkört (transponder), amely kommunikál a motorvezérlővel. Három fő részre osztható az immobiliser rendszer: motorvezérlő, kulcs, body.

„Aki látott már filmet, amelyben a tolvaj az utastérben két drót összeérintésével és a kormányzár eltörésével már vitte is az autót, az tudhatja, milyen könnyen el lehet tulajdonítani egy hagyományos kulcsokkal rendelkező autót. Az immobiliser az ilyen lopásokat akadályozza meg.”

Az immobiliser alkalmazását már több országban kötelező felszerelésként írják elő. Az immobiliser megjelenésével a járművek nehezebben, vagy több idő ráfordításával vihetők el.

A legtöbb autóhoz legalább két kulcs tartozik, melyek mindegyike alkalmas a motor indítására, és az ajtók nyitására. Az új autókban még a gyártósoron sor kerül a rendszer „betanítására”, melynek során egyeztetik a kulcsban található kódot a gyújtáskapcsolóban elhelyezett jeladóval. A rendszer élesítése után már csak a helyes indítókóddal történhet az indítás.

„Statisztikákból kiderül, hogy az immobiliserrel szerelt járművek legsérülékenyebb pontja
mára a sofőr maradt.”

Közelítőkártyás immobiliser indítókulcs nélküli indítást tesz lehetővé. A fokozott biztonsági követelmények és kényelmi igények miatt került kifejlesztésre, és mára a legtöbb jármű esetében rendelhető. A jármű felé közelítve, a rendszer érzékeli a kulcs által küldött biztonsági kódot, és ezzel feloldja a biztonsági rendszereket. Távolodás esetén a jármű a kapcsolat megszakítását követően még egyszer megpróbál csatlakozni. Ha ekkor sem sikerül a kapcsolat létesítése a kulcs és a jármű közt, a rendszer leállítja a motort.